temesvári csata
Bem tábornok csapatai vereséget szenvednek Haynautól a temesvári csatában.
A temesvári csatában a Bem József vezette magyar sereg katasztrofális vereséget szenvedett a Haynau tábornagy által irányított cs. kir. csapatoktól 1849. augusztus 9-én. A csata az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utolsó csatája lett; a visszavonulás során a magyar seregek harcrendje felbomlott, és a csapatok kb. fele érkezett csak meg Lugosra, Haynau felmentette az ostromlott Temesvárt. A csata után a szabadságharc további folytatása lehetetlenné vált, ezért a magyar seregtestek letették a fegyvert, a legnagyobb sereg Világosnál.
A magyar hadsereg felállítása meglehetősen szerencsétlen volt. Kisbecskereknél, ahonnan a cs. kir. támadást lehetett várni, csupán a hadsereg néhány lovasszázadból és 4 lövegből álló utóvédje foglalt állást. A frissen csatlakozott Kmety-hadosztály a balszárnyon, Szakálházánál állt fel, ettől északkeletre Gál László ezredes X. hadteste, mellette a centrumban a Guyon Richárd vezérőrnagy vezette IV. hadtest, a jobbszárnyon pedig Dessewffy Arisztid vezérőrnagy IX. hadteste. A centrum és a jobbszárny csapatainak egy része már a Csóka- és a Vadász-erdőben tanyázott. Temesvárt a Vécsey Károly vezérőrnagy vezette V. hadtest fogta körül. Ennek gyalogságából több zászlóaljat Guyon csapataihoz csatolt Bem.
A hadsereg további visszavonulását meglehetősen kétségessé tette az a tény, hogy a Csóka- és a Vadász-erdő közötti nyílt téren Lugos felé tartó kisbecskerek-temesvári és arad-temesvári utak mindegyike közvetlenül a cs. kir. helyőrség által védett temesvári erőd felé vezetett.
Haynau tábornagy ezen a napon nem számított komolyabb összeütközésre, és seregét Kisbecskereknél szándékozott összpontosítani. Franz von Schlik tábornok I. hadtestének Vingára kellett vonulnia, hogy elvágja az arad–temesvári utat. A Franz Liechtenstein vezette tartalék hadtest feladata Hodony és Mercyfalva megszállása volt. A Ramberg vezette III. hadtestnek Kisbecskereket, jobbszárnyi oszlopának Szakállházát kellett megszállnia. A Wallmoden vezette lovashadosztálynak a III. hadtest elővédjeként Temesvár felé kellett erőszakos kémszemlét intéznie. Panyutyin 9. orosz gyaloghadosztályának a tüzér főtartalékkal együtt szintén Kisbecskereket kellett megszállnia.
A Wallmoden-hadosztály reggel fél 9 tájban ütközött a Kisbecskerektől északra álló magyar utóvédbe, s rövid ágyúharc, illetve átkaroló művelet után a Nyárád-patak mögé kényszerítette azt. Rövidesen megérkezett Kisbecskerekre, s megkezdte a szétbontakozást a III. hadtest is. Haynau az orosz hadosztállyal és a tüzértartalékkal szintén Kisbecskerekre érkezett, s további előnyomulásra utasította csapatait. Miután ezt egy, a Nyárád-patak mögött felálló magyar üteg akadályozta, Haynau négy üteget tolt előre, s ezekkel kereszttűzbe fogta a magyar lövegeket.
Franz von Schlik tábornok, az I. hadtest parancsnoka
Haynau észrevette a magyar előrenyomulást, ő maga is támadásra utasította csapatait, és két tizenkét fontos üteget küldött előre a temesvári országúttól keletre. Bem válaszul a Nyárád-patakon átküldött hat század huszárral és egy üteggel oldalba fogta a cs. kir. balszárny ütegeit, amelyek kénytelenek voltak visszavonulni, sőt, a felfejlődőben lévő orosz gyalogságot is összezavarták. Haynau 14 lovasszázaddal és egy üteggel verte vissza a támadást. Ugyanakkor parancsot küldött Liechtensteinnek, hogy a tartalék hadtesttel vonuljon Szentandrásra, és fogja oldalba a magyar jobbszárnyat. Bem tüzérsége olyan élénken lőtte a felvonuló cs. kir. csapatokat, hogy lőszere egyhamar fogytán volt. Amikor pótlásért küldött, kiderült, hogy Dembiński a fővezérség átadásánál egy valamit nem közölt vele, azt, hogy a lőszertartalékot már elküldte Lugosra. Bem ezért utasította Kmety György ezredest, hogy nyomuljon előre a balszárnyon. Kmety előre is küldte a lovasságát és lovastüzérségét, de ezt a támadást egy vértesezred visszaverte, sőt, három löveget el is foglalt. Egy újabb magyar huszárosztag és egy másik üteg oldalba fogta a vérteseket, mire azok az ágyúkat hátrahagyva visszavonultak.
a Temesvári csata
Ekkor már magyar részről 120, osztrák részről 108 löveg működött, azonban a nagyszabású ágyúharc hirtelen félbemaradt, mert végképp elfogyott a magyar lőszer. Haynau ezt észlelve elrendelte az általános előnyomulást. Abban reménykedett ugyanis, hogy rövidesen megérkezik Liechtenstein tartalék hadteste. Délután 5 óra tájban ez meg is történt -pont a legrosszabbkor. Liechtenstein egyik hadosztályával a szentandrás-temesvári, a másikat az arad-temesvári úton nyomult előre. Ezek lassan előretolták tüzérségüket, s szemből és oldalról lőtték az itt álló IX. hadtestet. A magyar tüzérség a lőszerhiány miatt kénytelen volt visszavonulni a Nyárád-patak bal partjára. Ezen Perczel Mór tábornok próbált meg segíteni olyan módon, hogy a IX. hadtest zászlóaljait előre küldte az Újbesenyő előtti magaslatok ellen. Miután azonban senki sem állt az élükre, a zászlóaljak a cs. kir. tüzérség tüzében visszavonultak a Nyárád-patak innenső partjára.
Bem a lőszerhiány tudatában újabb előnyomulásra utasította Kmetyt, ő maga pedig a jobbszárnyra vágtatott. Ekkor azonban szerencsétlenségére felbukott a lovával és eltörte vállperecét, mire a kísérete hátravitte a tűzvonalból. Ezzel délután fél 5 és 5 óra között gyakorlatilag minden központi irányítás megszűnt a magyar seregnél.
Liechtenstein csapatainak előnyomulását Dessewffy Arisztid az összevont lovassággal, mintegy két huszárezreddel és 3 üteggel próbálta meg felfogni. Az ellenséges ütegek azonban megtették a hatásukat. Előbb a magyar harcrend második vonalában álló, többnyire újoncokból álló, kaszával felfegyverzett csapatok kezdtek hátrálni, majd a IV. és a IX. hadtest harcedzett, de megfogyatkozott zászlóaljai is. Végül Dessewffy is kénytelen volt visszavonulni a lovassággal, ha nem akarta azt kockáztatni, hogy a cs. kir. csapatok elmetszik a visszavonulás útjától. A cs. kir. fősereg csak gyengén üldözte a magyar sereget.
Ekkor az utóvéd ütegénél termett Perczel Mór tábornok, s utasította, hogy lője az üldöző cs. kir. lovasságot. Az üteg tett is néhány lövést, mire a cs. kir. tüzérség rettenetes össztüzet zúdított a Vadász-erdő és a Csóka-erdő között visszavonuló magyar csapatokra. Hatalmas pánik tört ki, és Lugoson a közel 60 000 fős seregből alig 30 000 fő gyűlt össze, de saját parancsnokaik ezekről is kijelentették, hogy az első puskalövésre szét fognak szaladni. A IX. hadtest az elkövetkező egy hétben 16 000 főről 7000 főre apadt le. Haynau serege 6-7000 hadifoglyot ejtett, a magyar hadseregnek ekkora vesztesége eddig csak a téli hadjárat három hónapja alatt, 8-10 ütközetben volt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
