koronázási ékszerek
Orsovánál elássa a magyar koronát és a koronázási ékszereket rejtő ládát.
1849. augusztus 23. – Szemere Bertalan miniszterelnök többedmagával Orsovánál elássa a magyar koronát és a koronázási ékszereket rejtő ládát. Az osztrák császári hatóságok 1853. szeptember 8-án megtalálják, és Bécsbe, majd Budára szállítják e kincseket.
A magyar koronázási jelvények a következők:
A koronázási jelvények részeként tekinthető a Szent Istvánnak tulajdonított kard, továbbá az apostoli kereszt, mely már újabb mű a 15.- vagy 16. századból. Régibb leltárak megemlékeznek még koronázási öltönyökről is, melyek viszont nem részei a magyar koronázási jelvényeknek. A koronázási jelvények közé tartozott többek között aranyszállal átszőtt kesztyű, valamint szintén aranyszállal átszőtt papucs is. Ezek sajnos teljesen szétáztak az Orsovánál, Szemere Bertalan által történt elásása és a több mint négy évig a földben való tartózkodása során.
A keresztek közé tartozik az apostoli kereszt (l. Apostoli cím és kereszt), valamint azon kisebb kereszt, melyre a király az esküt letette, s melyet az esztergomiFőszékesegyházi Kincstárban őriztek. Eredetére nézve 11. század-12. századból való mű, a talapzat azonban a 16. századra vall.
A jogar egy olyan szokatlan formájú bot, amelynek a hegyén három oroszlán profilmetszetével díszített nagy hegyikristály gömb van. Kinézete alapján a Fatimidák művészete keretébe sorolandó és arra lehet gondolni, hogy talán valamelyik európai uralkodó, mint például Szent István sógora, II. Henrik császár kincstárába tartozhatott. A kristálygömb filigrános és granulációs megmunkálású arany foglalatba illeszkedik. A közepén a mágikus végtelen csomó motívuma látható, ami a középkorban talizmán hírében állt. Ugyanezen célból kis aranygömböcskék csüngenek a láncocskákon, bajt elhárító, halk csilingelő hangot adva.
A jogar nyele mogyorófa nyél, borítása pedig aranyozott ezüstből készült; mindkettőt dús filigrán díszítés borítja, szerényebb kivitelezésben és az arany rész filigrános motívuma ismétlődik meg felületén. A jogar létrejötte III. Béla uralkodási idejére vezethető vissza.
A koronázási jelvények közé tartoznak még a koronázási paláston túl az alba, stola, vállkendő, öv, kesztyű és a melldísz vagy mellkapocs. Utóbbit Ipolyi Arnold a békecsókra nyújtott u. n. pax-táblának tartja. Mindezen öltönyök, noha a régibb leltárak még megemlítik, napjainkig nem maradtak fenn. Az öltönyökből egyedül csak a saruk és harisnyák jutottak napjainkra. Mindkettő vörös selyemből készült, előbbiek alakjuknál fogva Bock véleménye szerint a 15. századból, Mátyás korából származhatnak. Mindkettőt azonban az 1849. elásás alkalmával a behatolt nedvesség teljesen tönkretette, úgy hogy ma már teljesen hasznavehetetlenek.
Ide tartozott még az ország zászlója is, melyet azonban a régebbi leltárak is elveszettnek mondanak. Nyele, mint a krónikák mondják, Kis Károly koronázásánál veszett el, míg a zászló maga a mohácsi vészkor veszett el.
Azon ládáról, amelyben a koronázási jelvényeket jelenleg őrzik, másként a koronának külön régi tokjáról több helyen történik említés. A jelenlegi láda, amint azt a rajta levő felírás és a címerek mutatják, 1608-ban készült II. Mátyás alatt. A láda előrészén Mátyás monogramja koronázott pajzsban, s Magyarország négyezett, koronás címere. A láda maga a keresztpántokkal van megvasalva.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
