Rigómezői csata
Hunyadi János vereséget szenved Rigómezőnél.
A Rigómező területén több csata is zajlott. A síkság stratégiai szempontból igen fontos terület volt. Szerbiába ugyanis dél felől csak a Šar-hegység szűk átjáróin, a Kačanik-szoros és Preševo-szoroson keresztül (a mai macedón-szerb határon) lehetett bevonulni, így a Rigómező északi oldalán fekvő Kopaoniki előhegyekben lehetőség nyílt a behatolók megállítására.
Az első rigómezei csata a Balkán középkori történelmének sorsdöntő eseménye volt, amely 1389. június 28-án (a régi ortodox naptár szerint június 15-én, Szent Vid napján) történt a szerbek és az Oszmán birodalom hadai között, Priština városa közelében. Bár közvetlenül a csata után még nem volt egyértelmű, hogy ki győzött, az események a továbbiakban az Oszmán Birodalom gyors balkáni térhódításának kedveztek.
1405-ben került sor egy újabb rigómezei csatára. Két szerb sereg állt egymással szemben. Az egyik Stefan Lazarevićé, Szent Lázár cár (Lazar Hrebeljanović) fiáé volt, a másik Vuk Branković fiáé, Đurađ Brankovićé. Lazarević legyőzte ellenfeleit, és biztosította hatalmát az ország felett.
A második rigómezei csata1448. október 17-20 között a Hunyadi János által vezetett magyar-havasalföldi hadak és a II. Murád vezette török sereg között zajlott le. Ez a csata is Priština városa mellett történt, és ismét a törökök kerültek ki győztesen.
A keresztény vereségek döntően befolyásolták a Balkán sorsát, amely több mint négyszáz éven át az Oszmán Birodalomhoz tartozott.
Az első világháború idején is volt egy ütközet itt. Miután az Osztrák–Magyar Monarchialerohanta Szerbiát, 1915. október 14-én az August von Mackensen vezértábornagy vezetése alatt álló 11. német hadsereg, és a Kövess Hermann tábornok vezette 3. osztrák–magyar hadsereg (négy bolgár hadtesttel kiegészülve) döntő vereséget mért a szerb csapatokra. Az életben maradt szerbek Albánián keresztül (francia hadihajók segítségével) Korfu szigetére menekültek, a vereség és a menekülés több mint tízezer halottjának nyughelyévé a tenger vált, emiatt a szerb kollektív emlékezet Korfu és környékének vizeit a Plava Grobnica - Kék Sírbolt néven őrizte meg.
Hunyadi János török ellenes harcai:
1441-ben megzabolázta a Rácországban dúló törököket és Szendrőnél megverte Isák (Iszhák) béget. 1442-ben hatalmas török had zúdult Erdélyre. Mezid bég a törökök vezére arra számított,hogy a magyarok nem képesek egy hirtelen támadást elhárítani. Marosszentimrénél vereséget szenvedett, de utána eredt és egymás után több ragyogó győzelmet arat a török ellen: először Nagyszeben közelében, majd a Vaskapunál, a Jalomita felső folyásánál.
Életcéljának tekintette hazája védelmét és az oszmán hatalom összezúzását.
1443. július 22-én Hunyadi vezetésével és Ulászló király részvételével indult meg a balkáni hosszú hadjárat, melynek során több ütközetben verték meg a velük szemben álló törököket.
A sorozatos győzelmek azt a reményt keltették, hogy a törököt ki lehet verni Európából. Háborút sürgetett a balkáni hadjárat után is.
1444-ben a várnai csatábanVlad Dracul havasalföldi vajda elfogja, és csak a nádor háborús fenyegetésére bocsátja szabadon. 1445-ben Hunyadi Jánost az öt főkapitány egyikévé, az országos tanács tagjává, 1446. június 5-én pedig már kormányzóvá választják. 1447 szeptemberében Buda vára is Hunyadié lehetett. 1448 februárjában hercegi címet kap, de ezzel sohasem élt.
1448-ban, győzelmi sorozata után, a vesztes rigómezei ütközet után Brankovics György szerb fejedelem kezei közé kerül, ahonnan csak megalázó feltételek árán bocsátják szabadon (az országos tanács - Hunyadiért semmi áldozatot nem sajnálva - 100 000 arany váltságdíjon felül vissza adták neki többek között a magyar kézben lévő szerb várakat). Ekkor már negyvenezres sereget számlált.
Hazatérve Hunyadi az ország erőinek egyesítését és a központi hatalom megerősítését tűzte ki célul, ebben a törekvésében Vitéz János volt segítőtársa.
1450-ben a császárral kötött egyezményben Hunyadi kénytelen elismerni V. László trónigényét.
1453-ban az országgyűlésen lemond kormányzói tisztjéről, de országos főkapitányi tisztét és temesi ispánságát megtartja. Szolgálatai elismeréseképpen a király Beszterce vármegyeörökös főispánjává, grófjává teszi és címerét kibővíti az ún. besztercei oroszlánokkal.
1454-ben Krusevácnál Feriz bég seregét veri tönkre, s javaslatot tesz egy százezer harcosból álló sereg szervezésére és a török Európából való kiűzésére, de nem nyert támogatókra.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
