Országgyűlés
Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága döntést hozott a katonai műszaki kisegítő szolgálat megszüntetéséről.
A magyar országgyűlés intézménye - a modern történettudomány álláspontja szerint - fokozatosan alakult ki az érett feudalizmus idején a királyi tanácsból. A romantikus történettudomány a honfoglaló magyarok népgyűlésére vezette vissza. (Ezt írott források nem támasztják alá, még ha a törzsi időszakban lehetett is valami hasonló gyűlés, a folytonossága megkérdőjelezhető.)
A 13. századtól a törvényhozás a király és az országgyűlés közös joga volt, ami később a kialakuló rendi társadalom alkotmányának egyik alapelvét alkotta. AzÁrpád-ház kihalása után a királyt több esetben az országgyűlés választotta (szabad királyválasztás joga).
Az országgyűlést kezdetben a főurak és az egyház vezetői alkották, majd az ún. rendi országgyűlésben a főurak és egyházi vezetők mellett a magyar nemesség és a szabad királyi városok képviselői is helyet kaptak.
A 16. századtól alakult ki az országgyűlés két kamarája: a felsőtábla, amelyben az arisztokraták és a főpapok (érsekek és püspökök, valamint a káptalanokképviselői), illetve az alsótábla, amelyben a nemesi vármegye választott képviselői, illetve a szabad királyi városok küldöttei üléseztek.
Az országgyűléseket az uralkodó hívhatta össze, aki megnyitó beszédében, illetve leiratokban körvonalazhatta kívánságait. Legtöbb esetben Pest mellett, a Rákos-mezőn tartották. Az ország három részre szakadása után a királyi Magyarország országgyűléseit a legtöbb esetben Pozsonyba, esetleg Sopronba hívták össze. AzErdélyi Fejedelemségben, majd a 18. századtól a Habsburgok által külön kormányzott Erdélyben külön erdélyi országgyűléseket tartottak.
A rendi országgyűlést 1848-ban váltotta fel a népképviseleten alapuló országgyűlés. Az 1867. évi kiegyezés után két kamarából, a Főrendiházból és aKépviselőházból állt. 1885-től a protestáns egyházak egyes vezetői is hivatalból tagjai lettek a Főrendiháznak.
Az Országgyűlés az őszirózsás forradalom után, a Károlyi Mihály-kormány hivatali ideje alatt (1918-1919) nem működött (nem ült össze), feladatai a Magyar Nemzeti Tanács látta el. Károlyi bukásával és a Forradalmi Kormányzótanács hatalomra kerülésével az Országgyűlés egy helyi tanácsi választásokat (1919 április 7-8. körül) követően Tanácsok Országos Gyűlése néven működött (tagjait a városi és megyei tanácsok, valamint a szakszervezetek delegálták, tehát nem közvetlen választással jutottak be) de a körülmények miatt csak egyszer ülhetett össze (1919. június 14-23.), mielőtt a teljes Tanácsköztársaságot megbuktatták.
1918-tól 1927-ig az országgyűlés egykamarás volt, Nemzetgyűlés néven. Ekkor ismét visszaállították a kétkamarás működést azzal a különbséggel, hogy a Főrendiház neve Felsőházra változott, és tagjai nem csupán főrendek és főpapok voltak, hanem több köztestület (a Magyar Tudományos Akadémia, egyetemek stb.) is választhattak főrendiházi tagokat.
1944 decembere és 1945 ősze között Ideiglenes Nemzetgyűlés működött. Az Országgyűlés 1945 őszén ült össze ismét, azóta egykamarás. (Az 1945 óta működő intézményt nagy kezdőbetűvel írjuk, így különböztetve meg a történelmi országgyűlésektől.)
Az 1949. évi alkotmány létrehozta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsát, amely az országgyűlést széles hatáskörben helyettesítette. Ezután az Országgyűlés szerepe 1990-ig háttérbe szorult, lényegében formálissá vált, évente mindössze négy, egyenként pár napos ülésszakot tartott. 1990 óta évente két, több hónapon át tartó ülésszakban működik.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
