V. László
V. László bubópestisben 17 éves korában meghal Prágában.
V.László (Komárom, 1440. február 22. – Prága, 1457. november 23.) vagy más névenUtószülött László, csehül Ladislav Pohrobek, németül Ladislaus Postumus, horvátul:Ladislav V. Posmrtni, magyar, horvát és cseh király, Ausztria hercege, 1453-tól Ausztria első főhercege. A Habsburg ház második uralkodója Magyarországon, és az egyetlenHabsburg-házi magyar király, aki Magyarországon született. A Habsburg-ház alberti (senior) ágának utolsó férfi tagja volt.
Négy hónappal apja halála után született, ezért Utószülött (Postumus) Lászlónak is hívják. Hivatalosan csak 1453–1457 között uralkodott, de 1440-től koronázott király volt, akit az ország egy része elismert, az egész ország azonban csak I. Ulászló halála után 1445-ben ismerte el királynak, de kiskorúsága idejére Hunyadi János kormányzott helyette. ApjaAlbert magyar, német és cseh király, Ausztria hercege, anyja Erzsébet, Zsigmond és Cillei Borbála lánya. Testvérei: Anna hercegnő és Erzsébet lengyel királyné. II. Ulászlónagybátyja.
Amikor László megszületett, a magyar rendek – Hédervári Lőrinc nádor támogatásával – már behívták magyar királynak, és küldöttséget menesztettek Lengyelországba a magyarul folyékonyan beszélő III. Ulászló lengyel királyhoz, azonban V. László anyja a magyar királyi koronát Kottanner Jánosné nevű udvarhölgyével ellopatta a visegrádi várból, és Komárombavitette. Az anyakirályné rábeszélésére Szécsi Dénes esztergomi hercegprímás – többek között Cillei Ulrik gróf, valamint Újlaki Miklós és Garai László bánok jelenlétében is – 1440.május 15-én Székesfehérvárott a Szent Koronával magyar királlyá koronázta Lászlót.
I. Ulászló 1440. június 29-ére Budára országgyűlést hirdetett, ahol a rendek őt újból királlyá választották.
Az anyakirálynő, aki a megkoronázott gyermekkirállyal és a koronával már korábbanPozsonyba menekült, és mivel a magyar főurak többsége tőle elpártolt, fiát előbb VI. Albertstájer herceg, majd annak bátyja, III. Frigyes gondjaira bízta.
Az 1444. november 10-i várnai csata után majdnem kétéves interregnum következett, ugyanis nem lehetett biztosan tudni, hogy I. Ulászló valóban elesett-e, vagy túlélte a vesztes csatát. Végül az 1446. áprilisi országgyűlésen döntés született, hogy amennyiben a király május 30-ig nem tér haza, a gyermek Lászlót a magyar rendek királyuknak ismerik el. Nemsokára küldöttséget is menesztettek Frigyeshez, hogy engedje szabadon a gyermekkirályt, ő azonban ezt megtagadta. Szükségmegoldásként, a magyar országgyűlésHunyadi Jánost választotta kormányzónak, a csehek pedig Podjebrád Györgyöt tették megrégensüknek.
1451 őszén Frigyes, római császárrá koronázására, magával vitte Rómába a fogoly Lászlót is. Ekkor az alsó-ausztriai rendek beleegyezésével is, Einzinger Ullrich gróf biztatására,Wendell Gáspár nevelő megpróbálta megszöktetni a fogoly gyerekkirályt, de a cselszövéskitudódott, és maga a nevelő is börtönbe került.
1452. március elején a magyar és az alsó-ausztriai rendek, akikhez közben csatlakoztak afelső-ausztriai, a cseh és morvaországi rendek is, szövetségre léptek Frigyes ellen, ésjúnius 20-án, amikor Frigyes a gyermek Lászlóval Bécsújhelyre érkezett 16 ezres osztrák és cseh haderő kerítette be. A fegyveres erő megtette hatását, mert a császár a 13 éves Lászlót Cillei Ulrik grófnak átadta. László ekkor, nyilván Cillei és a környezetében lévő más főurak segítségével, november 11-ére Bécsbe (tehát példátlan módon az ország határain kívül) országgyűlést hívott össze, ahol a magyar rendek nagyszámban meg is jelentek, némi késéssel (december 28-án) maga Hunyadi János is, akinek kormányzói tisztsége megszűnt, és Magyarország „királyi főkapitányává és a királyi jövedelmek kezelőjévé” nevezték ki, de hatalmi helyzete nem változott, lényegében továbbra is kormányzóként járt el.
Enea Silvio Piccolomini, sienai püspök, a későbbi pápa, Frigyes császár bizalmasa, elfogultan és rosszallóan írta le az ifjú király egy bécsi napját: „Reggel, alighogy ágyából felkel, görög csemegeborral és cukorba főtt dióval kínálják, mely után misét hallgat, majd amikor termeibe visszatér, terített asztal várja, szárnyas sültekkel és magyar borral. Ebédre mindig legalább tizenhárom fogást és erős osztrák borokat szolgálnak föl, ezalattbohócok, énekesnők és táncosnők előadásaikkal a király érzékiségére hatnak, míg gyenge elméjét hízelgő udvaroncok a nagyság álomképeivel töltik meg.
1453. szeptember 28-án az osztrák rendek, Hunyadi és Podjebrád egyetértésével, eltávolítják Cillei Ulrikot László környezetéből. Utána Lászlót Prágába viszik, és Podjebrád felügyeli, gyakorlatilag foglyul tartja. Magyarországon pedig Hunyadi marad a tényleges úr. Enea Silvio jegyezte fel az osztrák és magyar főurak cinikus mondását: „Mi vadásztunk, de a vad a cseheknek jutott!” (Hunyadi János, Vitéz János, Podjebrád György, két Sternberg gróf, négy Eizinger, és Plankenstein Pongrác 1453. <
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
