Pesten, Fáy András elnökletével megalakul a liberális ellenzéket tömörítő „Nemzeti Kör”.
Péceli Fáy András (Kohány (Zemplén vármegye), 1786. május 30.– Pest, 1864. július 26.) író, politikus és nemzetgazda, a magyarreformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja. Mikszáth Kálmán egyik Fáy Andrásról szóló írásában írta: ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindenese”.
Előkelő református nemesi családból származott, apja Fáy Lászlóötezer holdas földbirtokos, anyja Szemere Krisztina. A családi emlékezet a tatárjárásig nyúlik vissza, amikor egyik őse a Muhi csatában felajánlotta lovát a menekülő királynak, aki ezért nemességet és Fái községet adományozta a családnak.
Széchenyi színrelépését, különösen a Hitel megjelenését követően Fáy lelkesedéssel csatlakozott a „legnagyobb magyarhoz”, aki – felismerve benne a rokongondolkodású nemzetgazdát, akinek liberális eszméi rá is hatottak – szövetségesének fogadta. Előbb Pest vármegye gyűlésein, majd 1835-ben követté választva, az ellenzék egyik tekintélyes tagjaként az országgyűlésbenszolgálta mesterkéletlen, magyaros józan beszédeivel a gazdasági és társadalmi reformok ügyét. A társadalom körében buzdítással és példaadással toborzott híveket eszméinek.
1836-ban Pest vármegye is táblabírájául választotta. Tevékenyen vett részt a kor minden kulturális és gazdasági mozgalmában. Széchenyi kedvéért belépett a Nemzeti Kaszinóba, melynek majdnem folytonosan a könyvtárosa volt, két ízben pedig igazgatója is (1835 és 1840). Az akadémia már az első nagygyűlésen, 1831-ben tiszteleti tagjává választotta. 1845-ben az igazgatótanács tagjaként, 1847-ben pedig helyettes elnökként tevékenykedett.
A Kisfaludy Társaság szintén már megalakulásakor, 1837. február 6-ánigazgatójának választotta. 1834-35-ben Döbrentei Gáborral együtt a budai színtársulat igazgatója, majd az akadémia játékszíni bizottságának tagja, amely feladatai között szerepeltette a drámairodalom fejlesztését. Fáy egész életében sokat fáradozott a nemzeti színészetért.
Részt vett a Védegylet alapításában, a Nemzeti Kör munkájában, sürgette a nevelőnőképző intézet felállítását, mert nemzeti szempontból károsnak tartotta a nevelőnők külföldről való importját. Munkásságának nevezetes köre volt a Pesten felállítandó protestáns főiskola és a két protestáns felekezet egyesítése érdekében kifejtett tevékenysége.
| „ | Én az embereket három osztályra osztanám. Az elsőbe tartoznának azok, kik sokat szeretnek, de magokat legjobban; a másodikba azok, kik csak magokat szeretik; a harmadikba jőnének azon pharisaeusok és írástudók, kik örömest akarnák elhitetni a világgal, hogy valami egyebet jobban szeretnek, mint magokat.
|
Első könyve a Bokréta, mellyel hazájának kedveskedett (Pest, 1807.). A dalokkal, mesékkel, epigrammákkal teli füzetet Kazinczy Ferenc buzdítására adta ki, s neki is ajánlotta. 1818-ban adta ki a Friss bokrétát. Híres íróvá azonban mesegyűjteménye tette: Fáy András eredeti meséi és aforizmái (Bécs 1820.), melynek még ugyanabban az évben második, majd 1825-ben (Pesten) harmadik kiadása is megjelent. Az Ezópus, Phaedrus és La Fontaine által ihletett mesegyűjtemény – a hozzácsatolt aforizmákkal – a liberalizmuspropagandája és erkölcsi példatára.
Hivatalos irodalmi elismerést először 1824-ben kapott: elnyerte a 400 forintosMarcibányi-féle nagyjutalmat. Az összeget a sárospataki főiskolának adományozta. 1825-ben újabb gyűjteményt adott ki: Fáy András újabb eredeti meséi és aforizmái (2. kiadása 1828-ban, lefordították németre és angolra is).
Több mint hetedfélszáz az általa írt állatmesék, parabolák, aforizmák száma, melyekbe életelveit, tanácsait, észrevételeit burkolta, nagyon sok emberi vagy nemzeti gyarlóságot és előítéletet tesz nevetségesekké. A közönség meg is értette a mesék célzásait, a korabeli példányszámok mutatják kedveltségüket. Fáy korán felismerte az idők szavát, jórészt úttörő munkát végzett, a magyar életből vett víg elbeszélés (Különös testamentom), valamint vígjáték (Régi pénzek) terén megelőzte Kisfaludy Károlyt.
Ő írta 1832-ben az első társadalmi regényt A Bélteky ház címmel (2 kötetben, Pest, 1832.), amelynek művészi szerkesztése ugyan kívánnivalót hagy maga után, és az oktató elmélkedés is elnyomja benne az elbeszélést, de egészséges szelleme, termékeny eszméi, valamint tősgyökeres magyar nyelvezete tisztes helyet jelölnek ki neki a magyar irodalom történetében.
Vidats István, Vidacs István, (Kalocsa, 1802. december 19. –Budapest, 1883. június 17.) gyártulajdonos, az első magyar mezőgazdasági gépműhely és -gyár alapítója. Vidats János édesapja. 
Egy 4 lóerős gőzcséplőgépet is beszerzett, mely a gyártáshoz mintaként szolgált volna, azonban mégsem valósult meg a kisebb gazdaságok számára is elérhető árfekvésű cséplőgép elkészítése. 1862-ben gazdasági gépgyárat, öntödét és gőzmalmot alakított Craiovában (Románia), ezen gyár termékeit a balkáni államokba és Oroszországbaszándékoztak eladni. Megpróbálkozott amerikai rendszerű varrógépek gyártásával is. Az 1869-es pénzválság, az egymás utáni rossz termésű évek és Vidats János halála, valamint az 1873-as gazdasági válság is társult ahhoz, hogy vállalata hanyatlani kezdjen. 1876 után betegsége miatt csődbe jutott a gyára. Elszegényedve hunyt el. Mezőgazdasági gépészeti tárgyú cikkeit korabeli gazdasági szaklapok közölték.
A Magyar Október Párt (MOP) 
A Téli hadjárat az 
A terv végrehajtására 1848 decemberében a következő császári erők részéről fenyegette támadás Magyarországot:.jpg)
Bottyán János,
