1868. jan. 5-én Megjelent a Borsszem Jankó című élclap.
A Borsszem Jankó egy politikai élclap volt, mely 1868 és 1938 között jelent meg Budapesten. Célközönsége elsősorban a városi nagypolgárság, leginkább a pesti zsidóság volt. A korszak élclapjai közt a legnagyobb sikert érte el kétezres példányszámával, ami időnként még efölé is emelkedett.
1868. január 5-én jelent meg először Ágai Adolf szerkesztésében, aki egyben a lap alapítója is, és aki Csicseri Bors álnéven publikált a lapban.
1873-tól fogva az Atheneum adta ki. Ágai Adolf mellett rövid ideig 1904-benHeltai Jenő, majd 1905 októberétől 1910-ig Lipcsey Ádám volt a szerkesztője, akinek halála után Molnár Jenő szerkesztette a lapot. A legelső számokban Vas Gereben, Gyulai Pál, Kecskeméthy Aurél, Pompéry János, és Hevesi Lajos írtak benne, de dolgozott a lapnak Arany János is. Első rajzolói a bécsi Kollarz és Katzler, később az adott időben huzamosabb ideig Magyarországon tartózkodó, zseniális Karel Klic. Az ő művészeti vezetését követően pedig az ugyancsak virtuóz Jankó János, majd Faragó József volt a lap főrajzolója. Garay Ákos és Homicskó Athanáz után Bér Dezső lett a lap művészeti vezetője és mellette a később külföldön nagy karriert befutó Major Herik, valamint Mühlbeck Károly, Pólya Tibor, Zórád Géza működött. Bér Dezső halála után pedig Gáspár Antal a hetilap művészeti vezetője. Korának vezető élclapja volt, az Üstükös című Jókai alapította másik élclappal egyetemben. Nem egy Karel Klics karikatura innét - a külföld számára kissé kiejthetetlen nevű lap - hasábjairól vált világhírűvé, mint például a Porosz császárról készült karikatúra. 1870-es évek végéig a Gyulai Pál által "írói consorcium"-nak nevezett társaságnak az élclapja volt. A társaság főképpen a Kávéforrás nevű kávéházban jött össze. Az első évek állandó gárdáját a lap alapítása idején húsz-egynéhány éves, tehetséges és felkészült polgári értelmiségi fiatalok alkották. Ám a hozzájuk fűzött reményeket mégsem válthatják be, néhányan fiatalon meghaltak, a többség szétszóródik, s egyéni úton futnak be deformálódott karriert. Köztük találni Berczik Árpádot, Toldy István, Márkus István és a műfordítóvá, sőt később báróságig is karriert csináló Dóczy (Dux) Lajos.
Jankó János rajzolót lefoglalják akkoriban a baloldali élclapok, ezért a lap egyik legnagyobb gondja első időktől fogva a karikaturista személye. Végül a cseh Karel Klic személyében találnak egy olyan rajzolót, aki évekre, a lap egyik vonzereje, és rajzaival évtizedekre kijelöli a lap helyet az élvonalban. Ám 1870. május 1-jétől eltűnik Klic neve a Borsszem Jankóról, bár még néhány - kizárólagosan címlap - még az ő neve alatt fut. 1870. október 9-től pedig már a címlap-portrékat is Jankó János készíti.
Szellemisége eleinte friss, fiatalos, elegáns humorú, később a fiatalos frissesség eltűnik, bár mindvégig megőrzi vitriolos élcelődőkedvét, és ezáltal a XIX. század egyik legnépszerűbb hazai élclapjává lesz. Az első világháborút követően a lap példányszáma jelentősen lecsökken, a lap jelentőségével párhuzamosan, akkor már többnyire rangos múltjából él.
A társadalom tipikus figuráit, viszonyait kifigurázói írások mellett, számtalan karikatúrát is közölt, sőt rajzai kvalitásaival, grafikusaival a kor egyik meghatározó "intézményévé" válik. Számos festőnek, grafikusnak, vagy ahogy akkoriban hívták rajzolóművésznek ad állandó, és biztos kenyeret, és megélhetést. A kor számos kimagasló hazai rajzolójának pályája startol a Borsszem Jankó szerkesztőségéből, mint például a Vanek József, vagy a már említett Major Henrik, vagy az ugyancsak cseh származású, és Brünnben született Kóber Leó, de mások mint például Vadász Miklós, Linek Lajos, vagy Vértes Marcel, de az idősebb generációhoz tartozó Jeney Jenő Béla festőművész és illusztrátor pályája is szorosan kötődik a laphoz.Márk Lajos az ismert festő is számos karikatúráját helyezte el egy-egy lapszámban. A kor egyik legnagyobb tehetsége, tragikusan rövidéletű Faragó József grafikusművész számára is a Kakas Márton és a Borsszem Jankó jelenti a megélhetést München, Párizs, és Amerika után idehaza. A XIX század vége, a XX század elejének alkalmazott grafika terén a négy legkiválóbbhoz tartozik hazánkban, Mühlbeck Károly, Jankó János mögött, Bér Dezső-vel vetekedve a képzeletbeli elsőség terén. A lap húzóerővel bírt a magyar alkalmazott grafika, a reklámgrafika terén, lehetővé téve, hogy több évtizedes lemaradását felzárkóztassa Európa legjobbjai közé, legalább is a művészi kivitel, az eredeti ötlet, és a sablonok, sémák elhagyását követő intellektuális megfogalmazás vonatkozásaiban.
1938-ban jelent meg utoljára. Népszerűségéből már az 1920-as években sokat veszített.
Az aranyvonat egy vasúti szerelvény, amely 1945. január 23-án indult útnak Ausztria felé a fertőbozi vasútállomásról. A Magyar Nemzeti Bank 30 tonna aranykészletét, nagy összegű devizatartalékait valamint letétbe helyezett értékeket, dokumentumokat (például Mátyás királykorvináit), a méteretalon platinarúdját és a deportált zsidóktól begyűjtött értékeket próbálta az előrenyomuló szovjet Vörös Hadsereg elől Nyugatra menekíteni aSzálasi-kormány. Az értékeket az amerikai hadsereglefoglalta és hadizsákmánynak minősítette.
.jpg)
A Himnusz („Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból”)
Apponyi György
